Könyvheti beszámoló

A könyvszerető emberek mindig izgatottan várják június első heteit, hiszen minden évben ekkor kerül megrendezésre az Ünnepi Könyvhét. Ilyenkor számos új kötet kerül a könyvesboltok polcaira, s rengeteg színes és izgalmas program várja az érdeklődőket országszerte. Azonban a hab tortán ilyenkor a Budapesten megrendezett könyvvásár. Idén végre én is eljutottam a könyvhétre.

Rendhagyó módon ezúttal nem a Vörösmarty tér, hanem a Duna-korzó adott otthont e rangos könyves eseménynek. Úgy gondolom, hogy a szervezők csodálatos helyszínt választottak, hiszen nem csak a több ezer kötet látványában, hanem fővárosunk legszebb épületeiben is gyönyörködhettek a látogatók. Teljesen véletlenül sikerült úgy megközelítenem a vásárt, hogy a Líra standja volt az első, amin megakadt a szemem. E mellett további könyvesboltok és könyvkiadók is képviseltették magukat a forgatagban. Több helyen is kedvezményes áron lehetett hozzájutni a kötetekhez, megtalálhatóak voltak régebbi kiadványok is, valamint - természetesen - a könyvheti újdonságok is jelen voltak a standokon. Népszerűnek tűntek a meglepetésdobozok és a zsákbamacskák is. Ezek egy átlagos könyv áránál alacsonyabb összegért voltak elérhetőek, azonban a vásárló csak a csomag kibontása után tudhatta meg, hogy végül melyik könyv kerül majd otthon a polcra. Érdemes volt többször is végigsétálni a standok között, hiszen ilyen rengeteg mennyiségű könyvet nem lehet egyetlen séta alatt megszemlélni.

A Líra standja

Mivel minden nap találkozhatok a legújabb a kötetekkel, így számomra nem is a könyvek, hanem a szerzők jelentették a nap fénypontját. Noha több író előtt is kígyóztak a sorok, mindannyian türelmesen dedikálták a műveiket, sem a napsütés, sem a szakadó eső nem hátráltatta őket. Minden olvasójukkal váltottak néhány mondatot, s olykor egy-egy fényképre is rá lehetett beszélni őket.

Először - teljesen véletlenül - Lőrincz L. Lászlóval (Leslie L. Lawrence) találkoztam. Mivel nem tudtam, hogy vasárnap is dedikál, így nem is számítottam rá, hogy találkozhatok vele, s nem is volt nálam a könyve. Szerencsére a helyszínen kedvezményes áron lehetett megvásárolni  a szerző köteteit. Egyébként éppen az előző napon, június 15-én ünnepelte 80. születésnapját, ennek kapcsán sok dedikáltató felköszöntötte őt. Végül azt is megengedte, hogy közös képet készíthessek vele, s a sokadik embernél is vidáman mosolygott a kamerába.

Míg én Lőrinczcel találkoztam, addig hű felfedezőtársam Szurovecz Kittit kereste fel az Athenaeum Kiadó standjánál. A szerzőnő szintén vidáman fogadta olvasóit, s kedélyesen elbeszélgetett velük. Ő is szívesen készített fotót. Ezt követően Grecsó Krisztiánhoz látogattunk el a Magvető standjához. Noha odaérkezésünkkor már egy ideje tartott az aláírás, Grecsó asztalánál egyre csak nőtt a sor. Itt meg kell említenünk egy kedves közjátékot is. Böszörményi Gyula is meglátogatta éppen dedikáló kollégáját. Mikor Grecsó észrevette Böszörményit, odament hozzá, megölelték egymást a szerzők, s váltottak néhány kedves szót. Látszott, hogy nem akarják feltartóztatni az olvasókat, ugyanakkor mégis szerették volna üdvözölni egymást. Nem csak sikerült megtalálniuk az arany középutat, hanem egy igazán szívmelengető pillanattal is bővítették emlékeimet.

Két órakor a már említett Böszörményi Gyulával találkozhattak az olvasók. A szerző asztalánál már jóval a kezdő időpont előtt tekintélyes sor alakult ki, ami az idő előrehaladtával nem, hogy csökkent volna, hanem egyre csak bővült. Ezt még a hirtelen beállt időjárás-változás sem állíthatta meg, hiszen a szerző rajongói a dörgés és villámlás, valamint a bőszen szakadó eső ellenére is türelmesen kivárták sorukat. Mikor sorra kerültem, Böszörményi megkérdezte, hogy mit dolgozom, s mikor meghallotta a válaszomat, megkért, hogy a dedikáláson osztott könyvjelzőkből hozzak a kőszegi olvasók részére is. Jó érzéssel töltött el, hogy nem csak a jelenlevő, hanem az összes olvasóját egyformán fontosnak tartotta a szerző. Kicsivel később alábbhagyott az eső, és már a nap sem sütött olyan erővel, mint délelőtt, így a 85 éves Moldova György már kellemesebb időjárási körülmények között találkozott olvasóival. Noha ő már a 90. Ünnepi Könyvhét korábbi napjain is dedikálta a köteteit, még vasárnap délután is türelmesen fogadta olvasóit. 

Böszörményi Gyula ajándékai

S hogy milyen köteteket szereztem a könyvhét alatt? Örkény István Tóték/„Rózsakiállítás” c. új köntösbe öltöztetett kötetét, valamint a 2019-es Körképet (ezt dedikáltattam Grecsó Krisztiánnal) még hazai pályán szereztem be. A Duna-korzón végül örök kedvencem, Agatha Christie egyik korai krimijére, a The Mystery of the Blue Train (magyarul: A titokzatos Kék Vonat) c. regényre esett a választásom.

Könyvheti szerzeményeim

Noha nem sikerült minden eltervezett programon részt vennem, jó érzésekkel tértem haza a könyves ünnepről, s bízom benne, hogy lesz lehetőségem részt venni a 91. Ünnepi Könyvhéten is.

Szerző: Bookman

Iain Reid:
Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Iain Reid szerző első könyvének magyar kiadása több szempontból is felkeltette a figyelmemet. Már a borítón uralkodó színek is arra utalnak, hogy izgalmas könyvet vesz kezébe az olvasó. Ráadásul bonyodalmas cselekményre utal a regény címe is: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek. Na de mégis minek szeretne véget vetni a történetet elbeszélője? Nem kívánom felfedni a könyv cselekményét, annyit azonban nyugodtan elárulhatok, hogy választ kapunk a kérdésre.

Az izgalmas, titokzatos történetet egy fiatal lány elbeszéléséből ismerhetjük meg. Tovább fokozza a titokzatosságot, hogy főhősünket egyetlen egyszer sem szólítják a nevén, így a kötet végére érve sem tudhatjuk meg, hogy hívják. Az azonban hamar kiderül, hogy nem hosszú ideje él kapcsolatban a rendkívül okos, olykor furcsán viselkedő Jake-kel. Jake és barátnője autóban utaznak, látogatóba indulnak a fiú szüleihez, akik a várostól távol, egy farmon élnek. Az autóút során közelebbről megismerhetjük Jake-et, betekintést nyerhetünk a fiatalok kapcsolatába is. Noha a fiatal lányról már kevesebb információ érhető el, annyi kiderül róla, hogy egy ideje különös zaklató nehezíti meg mindennapjait. A rejtélyes férfi mindig telefonon keresi fel a lányt, s ha nem tud vele beszélni, akkor vagy hangüzenetet hagy a számára, vagy pedig SMS-t ír neki. A lány nem tesz bejelentést a rendőrségen, még Jake-kel sem osztja meg aggodalmait, hiszen semmi sem utal arra, hogy bűntény fenyegetné.

Mikor a fiatal pár megérkezik Jake szüleinek a farmjára, a titokzatos hangulat tovább fokozódik. A fiú szülei - különösképpen az édesanyja - furcsa módon viselkednek, s a szinte túlságosan is tiszta, ugyanakkor régimódi házat is különös légkör lengi be. Hősnőnk felfedezésre indul a szülők otthonában, azonban az itt tapasztaltak csak megerősítik abban a hitében, hogy nincs minden rendben szerelmével és annak családjával. A vacsorát követően a fiatal pár végre visszaindul a városba. Noha időközben egyre sűrűbben esik a hó, még megállnak egy gyorsétteremben, ahol - a hideg idő ellenére - jeges limonádét rendelnek. Míg készülnek a frissítő italok, a névtelen lánynak különös érzése támad a három pincérnőt illetően is. Az italokat a pár már az autóban, útközben fogyasztja el. A kiürült poharakat Jake nem szeretné az autóban hagyni, de a környezetét sem akarja szennyezni, ezért egy mellékúton egy eldugott iskolához hajt, s itt szabadul meg a hulladékoktól. A késői óra miatt az iskola már zárva van, Jake-én kívül csak egyetlen autó, feltehetően az éjszakai takarítást végző gondnoké áll a parkolóban. Jake észreveszi, hogy a kocsi tulajdonosa leskelődött a fiatal pár után, s a fiú dühösen berohan az iskolába. Barátnője egy darabig az autóban vár Jake-re, de mikor a fiú sokáig nem tér vissza hozzá, a lány végül úgy dönt, hogy ő is belép az iskola épületébe. S a történet csak itt válik igazán izgalmassá.

A történetvezetés különlegessége, hogy noha alig néhány óra alatt játszódik le a cselekmény, a visszaemlékezéseknek köszönhetően múltbéli eseményeket is nyomon követhetünk. Tovább bonyolítja a szálakat, hogy az egyes fejezetek között rendőrségi beszélgetéseket is olvashatunk. melyek csak a regény végére érve, s esetleg újra megvizsgálva nyernek teljes értelmet.

Kellemes borzongást kívánok a könyvhöz.

Szerző:

Bookman