2018. szeptember 8., szombat

Páros, páratlan


Jojo Moyes:

Páros, páratlan



Jojo Moyes története egy poros kisvárosban kezdődik, és egy furán összeverbuválódott családról szól.

Jess  mindent megtesz, hogy el tudja tartani matekzseni kislányát, emós mostoha fiát, és öreg, behemót kutyájukat. Férje elhagyta őket mondván, nem bírja  a családi élettel járó nyomást.
 
A nő lehetetlen döntéshelyzetbe kerül, mikor a lányának, Tanzie-nek felajánlanak egy ösztöndíjat a helyi elit iskolába, ahol kamatoztathatná  matematika tudását. Az iskola, még a támogatással is olyan költséggel járna, mit az amúgy is túlterhelt anya, kinek  gyerekei a  ,,Mit csinálunk ma?” kérdés helyett a  ,,Ma  hová mész dolgozni?” kérdést teszik fel, nem mer élni a lehetőséggel.

Ám ekkor a sors egy váratlan esélyt hajít eléjük. Skóciában megrendezik  az első matematika olimpiát, ahonnan a győztes akkora nyeremény összeggel távozhat, ami fedezné Tanzie taníttatását. Igen ám, de Skóciába el is kellene jutni…

Első nekifutásra Jess, ki évek óta nem vezetett, bepakolja fura kis családját ( és persze az öreg kutyát) férje öreg tragacsába, és nekivágnak a hosszú útnak.

Ismerjük mind a mondást, miszerint szegény embert még az ág is húzza. Igaz ez hőseinkre is, kiket már a város elején feltartóztatnak a rend őrei, s miután kiderül, hogy sem forgalmi, sem műszaki engedéllyel nem rendelkezik az öreg autó, az egész út füstbe menni látszik.


De mint mindig, ebben a mesében is van egy hős megmentő. Ed, kinek szintén válságban van az élete, ekkor lép színre, bár fehér ló helyett fehér Audival.


Kalandos utazás veszi kezdetét így, mellék utakon és kitérőkön át a messzi Skóciába. Útjuk során megismerik egymás életét, örömeit, nehézségeit, és ami a legfontosabb; rájönnek, hogy hiába a társadalmi különbségek, mindannyian egy tőről fakadunk.


Jojo Moyes előző regényeihez híven, fordulatokban és érzelmekben gazdag olvasmányt ad a kezünkbe. Az egyedi humorral rendelkező, nagyon is élet-szagú történet minden olyan olvasónak tökéletes kikapcsolódást biztosít, kik egy csipet reményre, megerősítésre, vagy egy kellemesen eltöltött délutánra vágynak.

Szerző: Cica olvas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése