Edward St. Aubyn: Patrick Melros

A pénz nem boldogít, igaz? Mégsem láttunk gazdagot sírni azért, mert nem tudja számolni a bankjegyeket. Ennek ellenére ne higgyük azt, hogy a gazdag élet szép és csupa öröm. 

Edward St. Aubyn ezt a regényt azután írta meg, miután feleségével egy beszélgetésben kiderült, hogy ugyanazt a traumát élték át gyermekként. Mindkettejüket megerőszakolták gyerekként. Ennek hatására ötvözte bele saját életét a történetbe, egészen pontosan Patrick Melroseba. 

David Melrose tekintélyes brit arisztokrata, akit mindenki tisztel, de egyben megvet nagyon rossz attitűdje és egyébként kiállhatatlan személyisége miatt. Felesége, Eleanor Melrose, aki Davidhez képest rettentő fiatal, hatalmas a korkülönbség közöttük, emiatt érdekeik nem feltétlenül egyeznek és idejük eltöltését sem hasonlóan képzelik el. Patrickre megvető fényt vet szülei barátainak körében az a tény, hogy Patrick családon belüli nemi erőszak eredménye, és kizárólag a gyermek miatt maradt a családnál Eleanor. Eleinte Eleanor áll a középpontban, ő általa ismerjük meg milyen kegyetlen apja volt Patricknek. A saját kis birodalmában mindenkit elnyomott, aki csak a közelében volt, még saját barátait is megalázta akárhányszor azok vendégségbe mentek hozzájuk. A legnagyobb konfliktust gyermekük nevelése jelenti, mivel Eleanor törődni szeretne fiával, ahogy csak tud, de David ezt tiltja, hiszen elve az, hogy a gyermeket életrevalóan kell nevelni és úgy vélekedik, ha Patrick visszaemlékszik gyermekkorára később, elmondhatja, ha ezt túléltem, akkor bármit túlélek. Eleanor ezt nehezen viseli és kényszerül arra, hogy a számára hihetetlen unalmas arisztokrata körökben kell részt vennie, amiben egyetlen pozitív élménye a gazdaglét nyújtotta erkölcstelen, élvezetekben gazdag élet stílusa, amelybe sokszor menekül is. Patrick gyermekkora borzasztó magányos, senki nem foglalkozik vele, dadáit mind elküldték. Ezenkívül sok élménnyel nem bővítik szegény 5 éves életét, mivel állandó a bohém katarzisban örvendő felnőttek látványa. Édesapja néha foglalkozik vele, akkor is általában megbünteti. Egyszer viszont apja annyira dühös lett, hogy a büntetés egészen bestiális tetthez vezetett, amelyet a gyermek nem értett, mégis egy életre megjegyezte. A későbbiek során a kis Patrick is felnő, de ekkor már bejárta a világot és művelődött például Franciaországban. New Yorkeba igyekszik édesapja hamvaiért, ami miatt több bonyodalom is adódik. Sokan kérdőre vonják apja miatt és döbbenten veszik észre, mennyire rideg és érzéktelen apja halálával szemben. Nagy vagyon zúdul rá, amely senkire nincs jó hatással. A gazdaglét átka őt is sújtja, hiszen nagyon erős kábítószerfüggő, reggelente 3 dolgot vesz be, mindig mást és fogalma sincs mi az, bármikor meg is ölhetné magát így. Szembe kell néznie ezekkel a tényekkel és küzdeni kezd az ellen, hogy végül elpusztítsa magát és senkiként haljon meg. 

A regény nem izgalmakkal van tele, sokkal inkább érdekes bepillantást nyerni a jelenkori legfelsőbb arisztokrácia köreibe, hogy végtelen szabadidejüket mivel töltik el és, hogy ezeknek az embereknek mennyire nincsen érzelmeik a pénz hatására. Érdekes leírást kapunk egyes partik eseményeiről, amelyek fényűzésben és tömérdek örömfokozó módokkal van telis tele. A történetnek különös humora van, mivel az arisztokrácia humora kizárólag szarkazmusban és gúnyolódásban rejlik, ennek ellenére könnyen mosolyt csal az emberre egyes váratlan megszólalás vagy éppen beszólás. A könyvet különösen ajánlom azok figyelmébe, akiket mindig is érdekelt az arisztokraták világa, hiszen valóságnak megfelelő betekintést nyerhetünk, ezentúl hatalmas pszichológiai háttere van minden egyes szereplőnek, akiknek feltárják eddigi életútjaikat.

A könyvhöz jó szórakozást és kellemes időtöltést kívánok

Szerző: Kenta Úr