Vámos Miklós:
Az isten szerelmére

Legújabb kötetében Vámos Miklós beszélgetésre invitálja az olvasót. Az isten szerelmére c. könyvet olvasva olyan érzésünk lehet, mintha egy asztalnál ülnénk a szerzővel, s egy csésze kávét vagy egy pohár finom bort kortyolgatva diskurálnánk a 20. századi magyar irodalomról.

A kötet első fele többnyire személyes élményeket, tapasztalatokat tartalmaz, hiszen Vámos jó kapcsolatot tartott fenn több neves szerzőnkkel is. E rész olvasása közben betekintést nyerhetünk Vámos pályájának első éveibe is, nyomon követhetjük az előző évszázad második felének irodalmi életét, és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban az írók életének egy-egy mozzanatának is tanúi lehetünk

A kötet második része már inkább egyfajta rendhagyó irodalomóraként  írható körül, hiszen itt Vámos a könyvek iránti szeretetéről, s olyan szerzőkről mesél, akiket nem ismerhetett személyesen. Műveiket olvasva azonban mégis olyan érzés keríti hatalmába az olvasót, mintha mégiscsak személyes ismerősként köszönthetné a szerzőket, hiszen életük egy részét műveikben is megörökítették.

S természetesen ez nincs másképp Vámos kötetének olvasása közben sem. Nem csak a könyvben szereplő irodalmárokról tudhatunk meg többet, hiszen a visszaemlékezések által egyre nagyobb képet kapunk az ifjú Vámos életútjáról is. Mindezek mellett megismerhetjük azokat az írókat is, akik ilyen vagy olyan módon hatással voltak Vámos munkásságára, ellátták tanácsokkal, támogatták munkássága korai szakaszában, s egyúttal példaként szolgáltak a számára.

A kötet olvasása során olyan élményben is részünk lehet, mely nem mindig adatik meg az olvasók számára: megtudhatjuk, hogy mely műveket forgatja szívesen Vámos Miklós. Ezek között bizonyára mindenki talál olyan köteteket, melyek közel állnak a szívéhez, vagy saját polcán is megtalálhatóak, de feltehetően olyan könyvekre is felhívja a figyelmünket a szerző, melyek eddig nem akadtak a kezünkbe.

S hogy kik is azok a szerzők, hírességek, akikről olvashatunk Az isten szerelmére oldalain? A teljesség igénye nélkül íme egy kis ízelítő: Mándy Iván (tőle származik a címadó idézet), Örkény István, Szép Ernő, József Attila, Márai Sándor, Janikovszky Éva, Szabó Magda vagy Hofi Géza... A felsorolás még sokáig folytatható lenne, most csak néhány nevet emeltünk ki. Vámos néha humoros, néha elgondolkoztató történeteket mesél a szerzőkről, olykor elhunyt kollégáitól búcsúzik vagy felidézi a közös emlékeket.

Jó olvasást kívánunk!

Szerző: Bookman