Greta és Svante Thunberg, Beata és Malena Ernman:

Ég a házunk

Szinte nincs olyan ember, aki ne hallott volna Greta Thunberg nevéről, hiszen a svéd kamasz klímavédelmi mozgalmának híre bejárta az egész világot. Az ég a házunk c. kötetben Greta édesanyja, a svéd énekesnő, Malena Ernman mesél családja tevékenységéről, megpróbáltatásairól, s nem utolsó sorban az életünket fenyegető klímaválságról.

Az édesanya a kötet elején elmeséli, hogy Greta külön kérte, hogy ne ő, hanem a klímavédelem és a klímaválság legyen a könyv középpontjában, ne pedig a fiatal lány. Malenának ennek megfelelően sikerült megtalálnia az arany középutat, és a kötet jeleneteiben egyaránt olvashatunk a bolygónkat fenyegető veszélyről, megtudhatjuk, hogy a család szerint kik és hogyan ártottak a környezetünknek, s mik azok a lépések, amiket sürgősen meg kell lépnünk, hogy véget vessünk a káros folyamatnak. Ernman nem a kis embereket, hanem a leggazdagabbakat, a legnagyobb cégeket teszi felelőssé a kialakult helyzetért, s hangsúlyozza, hogy nekik kellene a legtöbbet változtatniuk a hozzáállásukon, ha szeretnék megmenteni bolygónkat a pusztulástól. Mindezek mellett azonban ír azokról a lépésekről, amelyekkel a hétköznapi emberek is hozzájárulhatnak a klímavédelemhez.

E fontos pontok mellett Malena mesél arról is, hogy hogyan indult el családja a környezettudatosabb élet útján, s hogy ez mennyiben változtatta meg mindennapjaikat. Beszél a szerző emellett arról is, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a különböző zavarokkal küzdő gyermekeiknek, s hogy ezekhez hogyan viszonyultak az ismerőseik, valamint az idegenek. S természetesen megtudhatjuk azt is, hogy hogyan tudott egy mutizmussal küzdő kislány, aki korábban csak a családtagjai előtt mert megszólalni, eljutni addig, hogy ne csak iskolasztrájkot indítson, hanem a nyilvánosság elé kilépve is felszólaljon, s emlékeztessen minket a közelgő veszélyre.

Mindazoknak ajánlom a könyvet, akik nem csak a környezetkímélő életvezetéshez szeretnének jótanácsokat kapni, hanem arra is kíváncsiak, hogy ezek követése milyen kihatással lehet egy család életére.

Szerző: Bookman

Tóthárpád Ferenc:

Vadalma

Mi van ha akarunk valamit vagy nem.. vagy muszáj akarnunk?! Egy elme hogy képes hónapok alatt úgy játszani velünk, hogy döntéseink sorozata a legrosszabb irányba sodorják az életünket? Szabad-e ítélkeznünk bárki felett is?! Hiszen kedvenc legemberibb idézet "akkor törj pálcát a fejem felett, ha azt az utat járod végig amit én".

Nos, ez a mondás a könyv egyik főszereplőjére a legigazabb... Két házaspár életéthelyzetét mutatja be, szerelemben-veszekedésben-együttélésben, azaz a mindennapokban. Andrea írónő- férje Mihály, a menő ügyvéd és ezzel párhuzamban Krisztina, tanárnő és Krisztián, művész, festő a főszerepben és Eszter a mellékszerepben, aki a valós dolgokat mondja ki mindenki helyett....

Képet kapunk arról milyen az amikor két ember elsiklik egymás mellett, mikor a várt közös pillanatokat egymás ellen fordítjuk és a másikon csak a feszültséget vezetjük le.

Két házaspár és egy közös pont az "áldott állapot". De kinek az és kinek nem? Mennyire vagyunk előítéletesek, elfogadjuk-e embertársainkat olyannak amilyenek? Bőrszíntől, vallástól, nemtől függetlenül van a jó és a rossz jelen a világban. 1997 januárjában egy újszülött kislányt hagynak a szociális gondozó kapujában meztelen, kivérzett, kihűlt állapotban... Ki érdemli meg az életét és ki nem? A döntés a kezünkben és mindig mindennek oka van! 

Szerző: Anya olvas

Hartay Csaba:
Köszönöm a befogadást!

Rendhagyó módon ezúttal nem könyvajánlóval, hanem termékleírással jelentkezünk. Örömmel jelentjük, hogy megérkezett az Athenaeum legújabb okostelefonja, a Köszönöm a befogadást! elnevezésű darab, melynek fejlesztője Hartay Csaba író.

A hardware

A készülék az okostelefonokhoz képest is rendkívül nagy, kb. 5 colos kijelzővel rendelkezik. Az érintős kijelző sokkal erősebb, mint a korábban megszokott telefonoknál. Ütés- és porálló, így sem üvegfóliát, sem különböző tokokat nem kell vásárolnunk épsége megóvásához. Mégsem ezek teszik igazán különlegessé, hanem az eddig még sosem tapasztalt üzemidő, hiszen a készülék évtizedekig is használható töltés nélkül. A gyártók megelégelték a kis üzemidejű akkumulátorok beépítését, ezért inkább anélkül készítették el a legújabb szériát. Így már soha többé nem kell az elveszett töltőkábeleket keresnünk, vagy szabad konnektorok után kutatnunk.

A 100x190x20 mm nagyságú készülék kényelmesen elfér a kezünkben, egy táskában vagy akár a zsebünkben is. Kemény borítása ellenére nem nehéz tartani, s mint már említettük, ennek köszönhetően törhetetlen. Elő- és hátlapi kamerával is rendelkezik, melyek azonban nem alkalmasak fénykép készítésére.

 És a software

A külső után térjünk át a belső jellemzőkre is. A kb. 220 oldalas belső memória rengeteg információt tartalmaz, melyek szórakoztató módon ismertetnek meg bennünket korunk néhány személyiségtípusával. Bemutatja azokat az embereket, akikkel már mindnyájan találkoztunk életünk során, s akik olykor felbosszantottak, esetleg megnevettettek minket. Ilyen a mindig és mindent dicsérő néni, a folytonos ígérgető vagy éppen az időrabló mesélő. Ezek mellett további abszurd írásokat is tárol a memória, melyekről az az érzése támadhat az olvasónak, pardon, a felhasználónak, mintha Örkény István visszatért volna a 21. századba és újabb humoros jellemrajzokkal folytatta volna a munkát. Természetesen a közösségi háló is bekerült az előre telepített alkalmazások közé, így a Facebook-felhasználóknak sem kell unatkozniuk. Ráadásul a gyártók megkímélnek minket az időrabló böngészéstől, és rögtön a legnépszerűbb bejegyzésekkel ellátva szállítják a készüléket. Ezek között kideríthetjük, hogy mennyire függünk a közösségi oldaltól, olvashatunk azokról, akiknek nincs Facebook-profiljuk, de üzenhetünk a legegzotikusabb helyeken nyaraló ismerőseinknek is.

Felhasználás

Kis méretének köszönhetően a készülék bárhol használható, s könnyen szállítható, ennek ellenére nem ajánljuk nyilvános helyen történő alkalmazását. Noha nem rendelkezik hangszórókkal, az olvasás közben újra és újra feltörő hangos kacajok megzavarhatják környezetünk nyugalmát, esetleg furcsa tekinteteket vonzhatnak.

Megjelenését tekintve hasznos lehet azok számára, akik többre tartják egy jó könyv olvasását a telefonjuk  böngészésénél is, azonban nem szeretnek kilógni a sorból. Nyugodtan élvezhetjük a Köszönöm a befogadást! előnyeit a nem túl olvasóbarát helyeken is, hiszen álcázott kialakításának köszönhetően mindvégig azt a benyomást kelti a gyanútlan szemlélőkben, mintha a legújabb technikai csodát tartanánk a kezünkben.

S ezeken túl további extrák várják a kötet, vagyis a készülék megvásárlóit.

Szerző: Bookman

Szvetlana Alekszijevics:
Csernobili ima

Az emberiség legmeghatározóbb százada a XX. század, amely rengeteg bélyeget nyomott ránk. Megismertük a legnagyobb borzalmakat a háborúk által, de a technológiát is kétség kívül a világrengető háború kényszerítette exponenciális fejlődésre. Ennek köszönhető rengeteg találmány, az űrkutatás kezdete, de az energiatermelés is alapjaiban megváltozott, megjelent a pusztító atombomba után az atomenergia. Bármennyire is világmegváltó ötletnek tűnt és hatalmas előrelépés volt számunkra, nem foglalkoztunk eléggé azzal, mennyire veszélyes is. 1986 április 26.-án hajnali 1:23:45-kor kirobbant talán a legveszélyesebb háború, amely térdre kényszerítette, majd felbomlasztotta a világ akkori legnagyobb hatalmát, a Szovjetuniót. Veszélye abban rejlett, hogy láthatatlan volt, viszont sokkal halálosabb, mint ahogyan azt gondolták. Ez az eset mai napig meghatározó probléma, mivel a veszélyes sugárzás mai napig mérgezi Pripyat környékét, amelyet csak úgy hívnak a ,,tiltott zóna”. Maga a katasztrófa körülményeiről és kihatásairól sok tudósítás vagy cikk, de akár a pozitívan értékelt és nagy közönség kedvenc sorozat által sokat tudhatunk meg. Ennek ellenére egy dolgot viszont nem mutatnak be, vagy csak felszínesen súrolják. Mit éltek át a túlélők? Milyen élni a halállal körülvéve? Milyen is volt ,,csernobilivé” válni? 

A könyv szerzője, Szvetlana Alekszijevics, belarusz újságírónő, aki különös veszélynek tette ki magát csak azért, hogy ismertesse a túlélők félelmeit, szenvedéseit és a súlyos katasztrófa utáni életüket, nekünk, a világnak. Bátor tett, hiszen az akkori rendszer igyekezett mindent titokban tartani és elbagatellizálni, de a rosszhírű KGB is bizony tett az ellen, hogy sem a Szovjetunió, de legfőképpen a nyugat ne jusson semmilyen információhoz, amely veszélyes vagy káros lenne a kommunizmusra tekintve. Javarészt fehérorosz túlélők szólalnak meg, mivel a legnagyobb dózisú sugárzást Fehéroroszország kapta, de bőven akadnak ukrán civilek és olyan párttagok, akik szintén érintettek voltak. Nagyon érdekes és nyomasztó valós történeteket kapunk olyan katonáktól, akik az ismeretlen halálba mentek bevetésre. Nőktől, akik elvetéltek vagy szerencsétlen módon olyan gyermeket hoztak világra, akik komoly rendellenességekkel születtek, ezzel megtagadva a teljes életet számukra önhibájukon kívül. Szülőktől, akik gyermekeiket veszítették különböző betegségek miatt, vagy éppen pont fordítva. Földhözragadt idősektől, akik háborús túlélők, akik nem voltak hajlandóak otthagyni otthonukat egy olyan fenyegetés miatt, amit nem is látnak, de különösebben érzékelni sem érzékelnek. A felszólaló civilek közül sokan nem vállalják nevüket, érthető okokból, de ami közös bennük az a félelem és a tudatlanság. Félelem attól, hogy amit termeltek elveszik és elpusztítják, amit tenyészettek elkobzanak és elpusztítják, a kilakoltatástól, az otthontól való elszakítástól és az ismeretlen, a felfoghatatlan haláltól való félelem. Számukra a tiltott zónán kívül nincs hely, ezért külön tisztelet a szerzőnek, hogy bemerészkedett oda és mindezt fel is jegyezte. Sokan nem hagyták el Pripyat környékét, mivel sokan nem tehették meg anyagi okokból, de leginkább azért, mert megváltoztatta társadalmi szerepüket Csernobil. Nem tudtak beilleszkedni, féltek tőlük, faggatták őket, nem hagyták őket emberként érvényesülni, idegenek lettek a külsősök számára, vagy ahogyan ők mondják, csernobiliak lettek. A szerző a tiltott zónában alapított falvakat járja végig, ahol ők, a túlélők együtt élnek a sugárzással és az ezzel járó nehézségekkel. A felszólalók végig nekünk címezik mondandóikat, hogy felfigyeljünk a rémségre, amiben élnek, hogy megtudjuk, hogy léteznek. Rengeteg elhallgatott információt osztanak meg, számunkra elképzelhetetlen életüket osztják meg, az emberiség és a rendszer hibájára hívják fel a figyelmet.

Rendkívül érdekes olvasmánynak találom, mivel nincs benne semmi fantázia szülte történet, hanem a kegyetlen igazság, amelyet interjúk formájában kapunk meg. Bemutatja számunkra az emberiség gondatlanságából fakadó problémákat, amellyel több tucat ember életét nyomorították meg, és hogy mindez a mai napig érvényes. Minden olvasónak ajánlom, mert az igazság mindenkit megillet.

Szerző:

Kenta Úr

Könyvheti beszámoló

A könyvszerető emberek mindig izgatottan várják június első heteit, hiszen minden évben ekkor kerül megrendezésre az Ünnepi Könyvhét. Ilyenkor számos új kötet kerül a könyvesboltok polcaira, s rengeteg színes és izgalmas program várja az érdeklődőket országszerte. Azonban a hab tortán ilyenkor a Budapesten megrendezett könyvvásár. Idén végre én is eljutottam a könyvhétre.

Rendhagyó módon ezúttal nem a Vörösmarty tér, hanem a Duna-korzó adott otthont e rangos könyves eseménynek. Úgy gondolom, hogy a szervezők csodálatos helyszínt választottak, hiszen nem csak a több ezer kötet látványában, hanem fővárosunk legszebb épületeiben is gyönyörködhettek a látogatók. Teljesen véletlenül sikerült úgy megközelítenem a vásárt, hogy a Líra standja volt az első, amin megakadt a szemem. E mellett további könyvesboltok és könyvkiadók is képviseltették magukat a forgatagban. Több helyen is kedvezményes áron lehetett hozzájutni a kötetekhez, megtalálhatóak voltak régebbi kiadványok is, valamint - természetesen - a könyvheti újdonságok is jelen voltak a standokon. Népszerűnek tűntek a meglepetésdobozok és a zsákbamacskák is. Ezek egy átlagos könyv áránál alacsonyabb összegért voltak elérhetőek, azonban a vásárló csak a csomag kibontása után tudhatta meg, hogy végül melyik könyv kerül majd otthon a polcra. Érdemes volt többször is végigsétálni a standok között, hiszen ilyen rengeteg mennyiségű könyvet nem lehet egyetlen séta alatt megszemlélni.

A Líra standja

Mivel minden nap találkozhatok a legújabb a kötetekkel, így számomra nem is a könyvek, hanem a szerzők jelentették a nap fénypontját. Noha több író előtt is kígyóztak a sorok, mindannyian türelmesen dedikálták a műveiket, sem a napsütés, sem a szakadó eső nem hátráltatta őket. Minden olvasójukkal váltottak néhány mondatot, s olykor egy-egy fényképre is rá lehetett beszélni őket.

Először - teljesen véletlenül - Lőrincz L. Lászlóval (Leslie L. Lawrence) találkoztam. Mivel nem tudtam, hogy vasárnap is dedikál, így nem is számítottam rá, hogy találkozhatok vele, s nem is volt nálam a könyve. Szerencsére a helyszínen kedvezményes áron lehetett megvásárolni  a szerző köteteit. Egyébként éppen az előző napon, június 15-én ünnepelte 80. születésnapját, ennek kapcsán sok dedikáltató felköszöntötte őt. Végül azt is megengedte, hogy közös képet készíthessek vele, s a sokadik embernél is vidáman mosolygott a kamerába.

Míg én Lőrinczcel találkoztam, addig hű felfedezőtársam Szurovecz Kittit kereste fel az Athenaeum Kiadó standjánál. A szerzőnő szintén vidáman fogadta olvasóit, s kedélyesen elbeszélgetett velük. Ő is szívesen készített fotót. Ezt követően Grecsó Krisztiánhoz látogattunk el a Magvető standjához. Noha odaérkezésünkkor már egy ideje tartott az aláírás, Grecsó asztalánál egyre csak nőtt a sor. Itt meg kell említenünk egy kedves közjátékot is. Böszörményi Gyula is meglátogatta éppen dedikáló kollégáját. Mikor Grecsó észrevette Böszörményit, odament hozzá, megölelték egymást a szerzők, s váltottak néhány kedves szót. Látszott, hogy nem akarják feltartóztatni az olvasókat, ugyanakkor mégis szerették volna üdvözölni egymást. Nem csak sikerült megtalálniuk az arany középutat, hanem egy igazán szívmelengető pillanattal is bővítették emlékeimet.

Két órakor a már említett Böszörményi Gyulával találkozhattak az olvasók. A szerző asztalánál már jóval a kezdő időpont előtt tekintélyes sor alakult ki, ami az idő előrehaladtával nem, hogy csökkent volna, hanem egyre csak bővült. Ezt még a hirtelen beállt időjárás-változás sem állíthatta meg, hiszen a szerző rajongói a dörgés és villámlás, valamint a bőszen szakadó eső ellenére is türelmesen kivárták sorukat. Mikor sorra kerültem, Böszörményi megkérdezte, hogy mit dolgozom, s mikor meghallotta a válaszomat, megkért, hogy a dedikáláson osztott könyvjelzőkből hozzak a kőszegi olvasók részére is. Jó érzéssel töltött el, hogy nem csak a jelenlevő, hanem az összes olvasóját egyformán fontosnak tartotta a szerző. Kicsivel később alábbhagyott az eső, és már a nap sem sütött olyan erővel, mint délelőtt, így a 85 éves Moldova György már kellemesebb időjárási körülmények között találkozott olvasóival. Noha ő már a 90. Ünnepi Könyvhét korábbi napjain is dedikálta a köteteit, még vasárnap délután is türelmesen fogadta olvasóit. 

Böszörményi Gyula ajándékai

S hogy milyen köteteket szereztem a könyvhét alatt? Örkény István Tóték/„Rózsakiállítás” c. új köntösbe öltöztetett kötetét, valamint a 2019-es Körképet (ezt dedikáltattam Grecsó Krisztiánnal) még hazai pályán szereztem be. A Duna-korzón végül örök kedvencem, Agatha Christie egyik korai krimijére, a The Mystery of the Blue Train (magyarul: A titokzatos Kék Vonat) c. regényre esett a választásom.

Könyvheti szerzeményeim

Noha nem sikerült minden eltervezett programon részt vennem, jó érzésekkel tértem haza a könyves ünnepről, s bízom benne, hogy lesz lehetőségem részt venni a 91. Ünnepi Könyvhéten is.

Szerző: Bookman

Iain Reid:
Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Iain Reid szerző első könyvének magyar kiadása több szempontból is felkeltette a figyelmemet. Már a borítón uralkodó színek is arra utalnak, hogy izgalmas könyvet vesz kezébe az olvasó. Ráadásul bonyodalmas cselekményre utal a regény címe is: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek. Na de mégis minek szeretne véget vetni a történetet elbeszélője? Nem kívánom felfedni a könyv cselekményét, annyit azonban nyugodtan elárulhatok, hogy választ kapunk a kérdésre.

Az izgalmas, titokzatos történetet egy fiatal lány elbeszéléséből ismerhetjük meg. Tovább fokozza a titokzatosságot, hogy főhősünket egyetlen egyszer sem szólítják a nevén, így a kötet végére érve sem tudhatjuk meg, hogy hívják. Az azonban hamar kiderül, hogy nem hosszú ideje él kapcsolatban a rendkívül okos, olykor furcsán viselkedő Jake-kel. Jake és barátnője autóban utaznak, látogatóba indulnak a fiú szüleihez, akik a várostól távol, egy farmon élnek. Az autóút során közelebbről megismerhetjük Jake-et, betekintést nyerhetünk a fiatalok kapcsolatába is. Noha a fiatal lányról már kevesebb információ érhető el, annyi kiderül róla, hogy egy ideje különös zaklató nehezíti meg mindennapjait. A rejtélyes férfi mindig telefonon keresi fel a lányt, s ha nem tud vele beszélni, akkor vagy hangüzenetet hagy a számára, vagy pedig SMS-t ír neki. A lány nem tesz bejelentést a rendőrségen, még Jake-kel sem osztja meg aggodalmait, hiszen semmi sem utal arra, hogy bűntény fenyegetné.

Mikor a fiatal pár megérkezik Jake szüleinek a farmjára, a titokzatos hangulat tovább fokozódik. A fiú szülei - különösképpen az édesanyja - furcsa módon viselkednek, s a szinte túlságosan is tiszta, ugyanakkor régimódi házat is különös légkör lengi be. Hősnőnk felfedezésre indul a szülők otthonában, azonban az itt tapasztaltak csak megerősítik abban a hitében, hogy nincs minden rendben szerelmével és annak családjával. A vacsorát követően a fiatal pár végre visszaindul a városba. Noha időközben egyre sűrűbben esik a hó, még megállnak egy gyorsétteremben, ahol - a hideg idő ellenére - jeges limonádét rendelnek. Míg készülnek a frissítő italok, a névtelen lánynak különös érzése támad a három pincérnőt illetően is. Az italokat a pár már az autóban, útközben fogyasztja el. A kiürült poharakat Jake nem szeretné az autóban hagyni, de a környezetét sem akarja szennyezni, ezért egy mellékúton egy eldugott iskolához hajt, s itt szabadul meg a hulladékoktól. A késői óra miatt az iskola már zárva van, Jake-én kívül csak egyetlen autó, feltehetően az éjszakai takarítást végző gondnoké áll a parkolóban. Jake észreveszi, hogy a kocsi tulajdonosa leskelődött a fiatal pár után, s a fiú dühösen berohan az iskolába. Barátnője egy darabig az autóban vár Jake-re, de mikor a fiú sokáig nem tér vissza hozzá, a lány végül úgy dönt, hogy ő is belép az iskola épületébe. S a történet csak itt válik igazán izgalmassá.

A történetvezetés különlegessége, hogy noha alig néhány óra alatt játszódik le a cselekmény, a visszaemlékezéseknek köszönhetően múltbéli eseményeket is nyomon követhetünk. Tovább bonyolítja a szálakat, hogy az egyes fejezetek között rendőrségi beszélgetéseket is olvashatunk. melyek csak a regény végére érve, s esetleg újra megvizsgálva nyernek teljes értelmet.

Kellemes borzongást kívánok a könyvhöz.

Szerző:

Bookman

Vámos Miklós:
Az isten szerelmére

Legújabb kötetében Vámos Miklós beszélgetésre invitálja az olvasót. Az isten szerelmére c. könyvet olvasva olyan érzésünk lehet, mintha egy asztalnál ülnénk a szerzővel, s egy csésze kávét vagy egy pohár finom bort kortyolgatva diskurálnánk a 20. századi magyar irodalomról.

A kötet első fele többnyire személyes élményeket, tapasztalatokat tartalmaz, hiszen Vámos jó kapcsolatot tartott fenn több neves szerzőnkkel is. E rész olvasása közben betekintést nyerhetünk Vámos pályájának első éveibe is, nyomon követhetjük az előző évszázad második felének irodalmi életét, és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban az írók életének egy-egy mozzanatának is tanúi lehetünk

A kötet második része már inkább egyfajta rendhagyó irodalomóraként  írható körül, hiszen itt Vámos a könyvek iránti szeretetéről, s olyan szerzőkről mesél, akiket nem ismerhetett személyesen. Műveiket olvasva azonban mégis olyan érzés keríti hatalmába az olvasót, mintha mégiscsak személyes ismerősként köszönthetné a szerzőket, hiszen életük egy részét műveikben is megörökítették.

S természetesen ez nincs másképp Vámos kötetének olvasása közben sem. Nem csak a könyvben szereplő irodalmárokról tudhatunk meg többet, hiszen a visszaemlékezések által egyre nagyobb képet kapunk az ifjú Vámos életútjáról is. Mindezek mellett megismerhetjük azokat az írókat is, akik ilyen vagy olyan módon hatással voltak Vámos munkásságára, ellátták tanácsokkal, támogatták munkássága korai szakaszában, s egyúttal példaként szolgáltak a számára.

A kötet olvasása során olyan élményben is részünk lehet, mely nem mindig adatik meg az olvasók számára: megtudhatjuk, hogy mely műveket forgatja szívesen Vámos Miklós. Ezek között bizonyára mindenki talál olyan köteteket, melyek közel állnak a szívéhez, vagy saját polcán is megtalálhatóak, de feltehetően olyan könyvekre is felhívja a figyelmünket a szerző, melyek eddig nem akadtak a kezünkbe.

S hogy kik is azok a szerzők, hírességek, akikről olvashatunk Az isten szerelmére oldalain? A teljesség igénye nélkül íme egy kis ízelítő: Mándy Iván (tőle származik a címadó idézet), Örkény István, Szép Ernő, József Attila, Márai Sándor, Janikovszky Éva, Szabó Magda vagy Hofi Géza... A felsorolás még sokáig folytatható lenne, most csak néhány nevet emeltünk ki. Vámos néha humoros, néha elgondolkoztató történeteket mesél a szerzőkről, olykor elhunyt kollégáitól búcsúzik vagy felidézi a közös emlékeket.

Jó olvasást kívánunk!

Szerző: Bookman